Mákos guba
Egy kis guba, egy kis kétszersült
Nálunk a karácsony egyik emblematikus étele a mákos guba. Pár hete kitaláltuk, hogy mákos kalácsból készítsünk gubát. Egy héttel előbb akartuk összeállítani, de az összes mákos kalács elfogyott. A múlt héten már előre elraktunk egyet, nehogy véletlenül megint megvegyék. Félreraktuk egy hétre szikkadni.
Én úgy szeretem, ha a gubában van valami ropogós is, nem csak az átázott mákos tészta. Ezért az egyhetes kalácsokat felszeleteltük, és sütőlemezre helyeztük, majd betettük a kemencébe, hogy szépen megpiruljon. Félidőnél a szeleteket meg szoktam fordítani az egyenletes pirulásért. (Szintén gyermekkorom egyik kedvence volt a kétszersült, amit másnapos édes kalácsból készítettünk. Ha maradt. Néha csak azért kellett kalácsot sütni, hogy legyen kétszersült. A cukor karamellizálódik a kalács felszínén, s egy kellemes édes ízt ad neki. Így feltét nélkül is szívesen elropogtattam.)
Irány a sütő
A második lépésben fél liter rizstejet három csapott evőkanál cukorral és vaníliaőrleménnyel feltettem forrni. Általában úgy számolom, amennyi a kalács súlya friss állapotban, annyi folyadékot használok hozzá. Ez persze ízlés kérdése. Ha valaki lucskosabban szereti, abban az esetben növelheti a folyadék mennyiségét!
Egy olajjal kikent tálba a megroppantott kalácsokat rétegesen belehelyeztük olyan formában, hogy a rétegek közé cukorral kikevert mákot szórtunk. A mák-cukor aránya nálunk 10 deka mákhoz 15 deka cukor. De ha valaki édesebben szereti, az több cukrot is tehet bele. Kicsit a teteje kilógott a tálból, ám ez nem probléma. Mint mondtam, szeretem, ha van egy kis ropogós a gubában. A tetejére ráöntöttük a vaníliás-cukros rizsitalt, ráraktuk a fedőt és behelyeztük a kemencébe 200 fokra. 20 percig sült lefedve, majd 5 percet fedő nélkül.
Vanília a lelke mindennek. A gubának is!
Ha már a kalács vegán, legyen a mákos guba is teljesen vegán! Én tíz évvel ezelőttig csak mézzel ettem a mákos gubát, nem találkoztam sodós változattal. De most a méz szóba sem kerülhet, vegyük elő kedvenc fűszeremet, a vaníliát, és főzzünk sodót!
A sodó több módon is készülhet. Amikor gyermek voltam, nem mindig volt pudingpor otthon. De a pudingot minden formájában szerettük. Talán a karamellásat nem. A lényeg, hogy réteges, több ízű puding legyen. Volt, hogy lisztből főztük a pudingot, ha nem volt otthon pudingpor. Ha sodót készítettünk, az tojássárgájával lett sűrítve. Később hosszú ideig kerültem a pudingport, és kukoricakeményítőt használtam a sűrítésre. A sárga szín eléréséhez a tojássárgája helyett a kurkuma tökéletes.
Kedvenc ízesítőm, ízfokozóm a vanília. A vanillincukrot viszont nem szeretem. Szerintem műíze van. Vagy vaníliaőrleményt használok, vagy vaníliakivonatot. (Nem aromát! Egy aromának nagyon ritkán van olyan íze, mint az eredeti hozzávalónak. Szerintem egy ételben a felhasznált anyagok ízét kell érezni, nem azt, amit mérnökök egy laborban megálmodnak, hogy szerintük milyennek kell lennie az adott íznek. Ne csapjuk be magunkat hamis illatokkal, hamis ízekkel! Legyünk természetesek!) A legjobb, ha a vaníliarudat hosszában félbe vágjuk, kikaparjuk a magot, s azt helyezzük a folyadékba. (Egy befőttesüvegbe kristálycukrot teszünk, s a cukorba belenyomkodjuk a vanília megmaradt héját, s két-három hétig bezárva félrerakjuk. Ha közben használunk még vaníliát, akkor annak a héját is belerakhatjuk a cukorba. Így átaromásodik a cukrunk, s házilag készítettünk vaníliás cukrot aroma nélkül.)
Kész a sodó, kész a guba
Kicsit eltértem a tárgytól. Ott tartottam, hogy amíg sül a guba, addig megfőzzük a vaníliasodót. Használhatunk pudingport, keményítőt, lisztet… Ki, hogy szokta főzni a pudingot. A lényeg, hogy másfélszer több folyadékot tegyünk hozzá, mint amennyit puding főzéséhez használnánk fel. Amíg hűl, néha keverjük meg, ne bőrösödjön le. Ha kész a sodó, és kihűlés közben látjuk, hogy nem elég folyós, kevés folyadékot még önthetünk hozzá. A sodó sűrűsége körülbelül félúton van a puding és a madártej között. Ne itassa át a desszertet, ne álljon meg a tetején, hanem terüljön el rajta! Tapasztalatom szerint a rizstejből kicsit több kell, mint a tehéntejből.
Ha kivettük a sütőből a gubát, és fogyasztható hőmérsékletűre hűlt, tálalhatjuk is. Egy adag gubát ráhelyezünk a tányérra, rá a sodót, és ízlés szerint megszórhatjuk plusz mákkal.
Jó étvágyat!
